A Lengyel Ifjúsági Zenekar (korábban Lutosławski Ifjúsági Zenekar) az egyetlen középiskolásokból álló szimfonikus zenekar Lengyelországban. Minden évben összegyűjtik az ország legtehetségesebb fiatal zenészeit, akik lehetőséget kapnak olyan professzionális szakmai készségek és egyetemes értékek elsajátítására, mint a felelősség, a bizalom, a kreativitás és a csapatmunkára való képesség.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az idén Olsztynban rendezett kurzushéten két fiatal magyar kürtös is részt vehetett: Harangozó Máté és Márkus Ágoston remek élményekkel tért haza, ráadásul a program vezetői különösen elégedettek voltak teljesítményükkel.

Mindketten a Szent István Király Zeneművészeti Szakközépiskola diákjai. Rövid beszámolójuk alapján bepillantást nyerhetünk a Lengyel Ifjúsági Zenekar professzionális tréningjének érdemeibe és programtervébe.

Harangozó Máté: Először azt hittem, hogy egy szokványos zenekari táborba megyek, ahol napi 1-2 próba után már csak a szabadidő áll előttünk. Olsztynban viszont szembesültem azzal, hogy itt minden a zenéről és rólunk szól, reggeltől estig.

Az előzetes programban mosolyogva olvastam a naponta, reggel fél 8-tól 8-ig tartó bemelegítést. Gondoltam, hogy ez nem meglepetés, hiszen egyébként is bejátszanám magam, de tévedtem, mert ez a program a közös fizikai bemelegítést jelentette, amit tornaruhában, pontban 7:30-kor el is kezdtünk.

A szólampróba igazi műhelymunka volt, amit nagyon élveztem, de még annál is jobban tetszettek a zenekari próbák. A napi 6-7 óra munka után felüdülést nyújtottak az esti relaxációs-lazító workshopok – időnként megesett, hogy elnyomott az álom a foglalkozás közben, tehát biztos lehettem benne, hogy valóban ellazultam. A zenekar tagjai és az oktatók is nagyon kedvesek voltak velünk és úgy érzem, hogy ilyen jó szimfonikus zenekarban még sosem játszottam.

Rendkívül nagy élmény és remek tapasztalatszerzési lehetőség volt ez a kurzus, és remélem, hogy még a jövőben is játszhatunk ebben a zenekarban.

Márkus Ágoston: Az Olsztynban töltött idő tanulságos és élményekkel teli volt. Remek ellátásban volt részünk és a zenekarban mindenki nagyon közvetlen volt. A zenészek igazán felkészültek voltak annak ellenére, hogy mind fiatal diákok, mint mi, így pedig eredményesen lehetett dolgozni. Egy hét alatt megtanultunk egy teljes szimfóniát és egy teljes zongoraversenyt, a kurzust pedig egy koncerttel zártuk, ami nagyon jól sikerült.

A próbák kiváló akusztikájú koncertteremben zajlottak, ami még könnyebbé és élvezetesebbé tette a munkát. A zenészeket végig fizikoterapeuták figyelték, akik bármilyen testtartással vagy mentális problémával kapcsolatos kérdésben segítettek minket, ami csak felmerülhetett a hét során.

Több csapatépítő feladat is volt, aminek következtében nagyon jól összekovácsolódott a zenekar, de szakmailag is mindannyian sokat fejlődtünk. A szólampróbák és összpróbák során is kaptunk elegendő segítséget, így mindenki maradéktalanul el tudta sajátítani a darabokat. Rengeteget próbáltunk, de mindenki végig koncentráltan tudott jelen lenni és nagy odafigyeléssel végezte a feladatát.

A workshopok alkalmával közösen írtunk egy darabot, amibe mindenki beletehette a saját ötletét, majd ezt az általunk szerzett művet a kurzust záró koncerten is előadtuk.

Számomra egészen elképesztő, hogy a majdnem 20 perces darabból egyetlen hang sem volt kottapapírra vetve: mindenki fejből tudta a játszanivalóját. Nagyon jó volt belekóstolni abba a világba, aminek remélhetőleg a későbbiekben még inkább részesei leszünk.